Azt gondolom, mindannyian, akik kicsit is igyekszünk tudatosan élni, naponta vívjuk a harcainkat és fejlődünk gőzerővel. Kisgyerekkorunk óta gyűlnek bennünk - többnyire észrevétlenül - a sérelmek, a kellemetlen emlékek és a kellemetlen emberek által okozott negatív hangulat - bár ez utóbbi azért már tudatosan történik. Ma szeretnék bemutatni egy módszert, amit már korábban is alkalmaztam sikeresen, de aztán az egóm valahogy kikapcsolta ezt a lehetőséget bizonyos problémák és nem kívánatos emberek, sérelmek elengedésére. Egészen addig, míg a mentorom fel nem hívta rá a figyelmemet egy számomra elég terhelő dolog kapcsán. Azóta kétszer is alkalmaztam, mindkétszer felszabadító érzés volt és mostantól gyakrabban fogom ezt tenni hasonló esetekben. Ez pedig az elengedés levélírás által. Igyekeztem pontokba szedni Nektek a fontos tudnivalókat, mielőtt nekilátnátok:

1. Csak akkor van értelme, ha teljesen megértél rá. Ha már a gondolata felmerül, akkor jó úton haladsz. 
2. Próbálj meg kitűzni egy időpontot (pl. egy hét múlva szombat este), amikor ezt nyugodt körülmények közt megteheted. Ezzel is erősíted a céltudatosságot. 
3. Addig pedig hangolódj. Töltsd meg a szívedet szeretettel. Gondold végig az illetővel / dologgal kapcsolatos sérelmeidet. Ha eddig nem történt meg, vizsgáld meg a másik oldalt. Mit miért tesz, miért olyan amilyen, miért történhetett az ami. Hidd el, nagyban megkönnyíti a dolgodat. 
4. Amikor eljön az időpont, teremts nyugodt körülményeket, ha nem is vagy egyedül a lakásban, vonulj el valahova, ahol nem zavarnak. 
5. Készítsd elő a következőket: elegendő papír, toll, gyertya, füstölő. Ez utóbbiak lehetnek kimondottan tisztítóak illetve elengedést segítőek. 
6. Kezdj el írni. Szólítsd meg kedvesen az adott személyt. Esetleg magyarázd el, mit csinálsz. 
7. Először elevenítsd fel az eseményeket, úgy, hogy az érzelmeket is beleviszed, kőkeményen. 
8. Magyarázd el, hogy x dolog neked miért esett rosszul, aztán vizsgáld meg a másik oldalt is, megértően. Pl:”engem ezzel nagyon megbántottál, de most már tudom és értem, hogy miért viselkedtél így … nagyon sajnálom, most már tudom, hogy ez neked is egy rossz helyzet volt…” 
9. Szánj időt és betűt arra, hogy megbocsáss (bár ez eddigre már megtörtént, főleg, ha a 8-as pontot is igazán szívből csinálod).
10. Szánj időt és betűt arra, hogy megköszönd az általa szerzett tapasztalataidat. Légy hálás neki mindenért, amit által kaptál, hiszen a negatív tapasztalások által fejlődünk a leginkább. 
11. Kívánj neki minden jót és köszönj el. 
12. Égesd el a levelet. Lehet otthon is, de ha épp kimész az erdőbe, akkor ott. Vízbe dobni is lehet (FOLYÓ!!!) de én az égetésben hiszek.

Ezeket a saját tapasztalataim alapján írtam, tehát nem egy szakirodalom, viszont nekem rengeteget segít. Kívánom, hogy Nektek is segítsen. Ha olyan embernek íródik, aki közeláll hozzád és csak a negatív érzéseket engeded el, de őt magát nem, akkor égetés helyett oda is adhatod neki a levelet, ha fogékony erre, vagy ha úgy érzed, hogy ez segít. Szerintem ilyet is fogok csinálni nemsokára.

TE MIVÉ VÁLSZ A NEHÉZSÉGEK SÚLYA ALATT? 

Valószínűleg ti is voltatok már magatok alatt, törtek össze szerelmi csalódástól, kerültetek padlóra, valami egészen mástól. Én is így voltam ezzel évekig. Persze az ember nem dörgöli mások orra alá fájdalmát, de amikor megtudtam, hogy a férjem megcsalt, minden korábbinál mélyebbre kerültem. Akkor járt látogatóban nálunk drága nagymamám, aki azonnal tudta, hogy nagy a baj. Ezért leült mellém és megkérdezte mi a baj... 

Egy darabig tartottam magam. de aztán kitört belőlem: 

"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."

Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.

– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.

– Répát, tojást és kávét.

– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.

Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam. 

„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."

„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”

Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond. 

"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."

„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"

Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.

Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.

Manapság annyi szó esik a pozitív gondolkodásról, és ehhez kapcsolódóan a vonzás törvényéről meg a háláról is. Rengetegen írnak és beszélnek róla, és talán még többen próbálják beiktatni ezeket a mindennapjaikba. A kérdés csak az, hogy milyen formában teszik, tesszük ezt? Valóban tudatosul bennünk annyira, hogy működjön is? Vagy csak automatikusan elhadarunk valamit, mert azt monják, ettől majd jobb lesz nekünk, de igazából át sem gondoljuk, át sem érezzük? A pozitív gondolkodásnak majd (minimum) egy másik bejegyzést szentelek. Most először a háláról szeretnék szót ejteni, mert ez az, amivel a napokban testközelből szembesültem. Hogy milyen az, amikor igazán, tiszta szívedből hálás vagy valamiért. 
A történtek kapcsán kicsit át is értékeltem ezt az egész hála-dolgot. Egyik nap mentünk gyalog haza az egyik boltból és fel sem tűnt eddig, hogy ott is van egy rászorulóknak szánt ételdoboz a falon. Bevallom, még nem is tettem bele soha semmit ... Most azért figyeltem fel rá, mert egy férfi pont belenézett és láttam azt a mérhetetlen csalódottságot az arcán, mikor látta, hogy üres a doboz...Gondolkodtam, hirtelen mit adhatnék neki, mert leginkább csak főzéshez vettem pár dolgot. Kistündérem vitte elől a kiflis zacskót, visszahívtam, hogy adjunk belőle a bácsinak, aki hihetetlenül hálás volt érte, majdnem el is sírta magát. Aztán utána a kocsinál én is alig bírtam ki könnyek nélkül... Rájöttem , hogy mi mindannyian, akiknek olykor fáj is kifizetni a csekkeket és talán olykor sakkozni kell sokszor, hogy mindenre jusson, igazából nagyon jó dolgunk van... Mert a "minden"-be ugye itt nálunk beletartozhat sok minden: a gyerekeink különórái, hogy egészséges ételeket adjunk nekik, esetleg nekünk egy új cipő, táska, egy könyv, edzés, jógaóra, vagy egy ruha a kevenc márkánkból...  Hálás vagyok, hogy örömet tudtam okozni egy embernek egy ilyen aprósággal és hálás vagyok a tanulságért - hogy tényleg van miért hálásnak lennem. Azóta már tettem is elemózsiát a dobozba, és fogok máskor is. 
De nem csak ezért lehetünk hálásak az életünkben. Hanem miért még? Igazából mindenért, nem? Az életünkért, az egészségünkért, a családunkért, a munkánkért, a barátokért, a minket körülvevő szeretetért és gyakorlatilag minden olyan dologért, ami fel sem tűnik már nekünk, mert mindent olyan természetesnek veszünk!

Rhonda Byrne "Varázslat" című könyve  a háláról szól, és arról, hogy azt hogyan tudjuk bevezetni a mindennapi életünkbe. Szívből ajánlom mindenkinek. Gondoljátok végig ti is mindennap, hogy miért lehettek hálásak, és mondjátok is ki, hogy "köszönöm"! :-)