Ma hoztam Nektek egy tanmesét: 

Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket. Így szólt:
- Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!
- A ház ura itthon van? - kérdezték.
- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be - felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! - válaszolta a férj.
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
- Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.
- Miért nem? - kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: -Az ő neve: Jólét - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: - Ő a Siker, és én vagyok a Szeretet.
-Majd így folytatta: - Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.
A férj megörült. - Ez nagyszerű! - mondta. - Ebben az esetben hívjuk be Jólétet!
Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége nem értett vele egyet: - Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával:
- Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.
- Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének.
- Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: - Melyikkőtök a Szeretet?
Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!
Szeretet felállt, és elindult a ház felé.
A másik kettő szintén felállt, és követték társukat.
Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:
- Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak:
- Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia.
De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

Múltkor olvastam egy eléggé vehemens hangvételű cikket arról, hogy márpedig a cikkírónak ne akarják megmagyarázni, hogy jó dolog kilépni a komfortzónából, és ez igazából csak egy túltolt, sznob valami.
Igen, azzal a részével egyetértek, hogy az önjelölt guruk meg a túltolás a két kulcsszó abban a cikkben, mert túltolnak valamit de nem néznek mögé és nem hitelesek számomra. Csak lökik ezeket a mondatokat, hogy lépj ki a komfortzónádból, de azt nem magyarázzák el, hogy mire gondolnak (illetve, persze, sokszor ők valami MLM-es, bizniszépítős szöveget nyomnak hozzá, hogy Te is velük együtt építsd a bizniszt a naaaagy, összefogó családjukban - szektájukban - bocs... ).

A fent említett cikk számomra mégis hasonlít picit ahhoz, amikor "pozitív gondolkodás negatív hatásai"-ról cikkeztek. Hiszen az a cikk is miért született? Mert félreértelmezik a pozitív gondolkodást. A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémákat, rossz érzéseket, és elhitetjük magunkkal is, hogy "minden fasza" - ilyen értelemben persze, hogy vannak negatív hatások, mert EZ NEM a pozitivitás. Az az, amikor tisztában vagy a negatív dolgokkal is, és helyzettől függően elengeded vagy elfogadod a helyzetet és megpróbálod a jó oldalát nézni, illetve, hogy te abból mit tanulhatsz. Nagyon dióhéjban ennyi. 
Ugyanez igaz a komfortzónából való kilépésre, vagy ahogy mi hívjuk sokszor, a korlátfeszegetésre. Nem arról szól, hogy "megerőszakold" magad és folyton pörögve túltolj dolgokat, hanem, egy jó kis korlátfeszegetős játék segíthet leküzdeni bizonyos szorongásokat, félelmeket, amik lássuk be, az emberek zömének életében jelen vannak és már észre sem vesszük, hogy ezzel mennyire bekorlátozzuk magunkat. Néhány hétköznapi példa: nem mersz kimenni a strandra fürdőruhában, nem szeretsz tankolni, mert "bénának" tartod magad és azt képzeled, kiröhög a kutas, nem mersz egyedül beülni egy kávézóba mert az "ciki", nem eszel bizonyos dolgokat, mert bár kíváncsi vagy, nem "mered" megkóstolni, és még sorolhatnám. Ezek apró dolgok, amiknek a meglétével sokszor tisztában sem vagyunk addig, amíg el nem kezdünk foglalkozni magunkkal, és azt gondolom, ezek tipikusan olyan félelmek, amiket ha leküzdünk, utána sokkal szabadabbnak és vidámabbnak érezhetjük magunkat, magyarul abszolút pozitív a kilépés a komfortzónából. Arról nem is beszélve, hogy gyakran önszántunkon kívül löknek ki minket ebből a biztonsági körből, legyen az akár egy munkahely elvesztése, vagy bármilyen kisebb-nagyobb váratlan esemény. Ha piciben, játékosan feszegetjük a saját határainkat (ami teljesen egyéni, ahogy a fenti példák is mutatják), akkor a hirtelen jött dolgokat is könnyebben tudjuk kezelni. 
Mindent egybevetve a korlátfeszegetés - az én fenti értelmezésem alapján - igenis jó móka és roppant hasznos dolog - próbáljátok ki, ha még nem tettétek :) 

A cím alapján rengeteg irányba mehetne ez az írás, az élet bármely területére. Én most a „Test- és lélekfitnesz”-hez kapcsolódóan veszem górcső alá a fenti két fogalmat. És akkor megint témánál vagyunk: Te elfogadod magad? Vagy beletörődsz a helyzetedbe? Nagyon nem ugyanaz! Sokat beszélgettem erről egy barátnőmmel, akit próbáltam az önelfogadás és az önszeretet irányába terelni. Ő viszont makacsul kitartott amellett, hogy nem jó, mert ha elfogadja magát és a helyzetét, az egyenlő egy kifogással, hogy „úgysem tudok rajta változtatni, ezért inkább belenyugszom”. Ti egyetértetek ezzel?

Én nagyon nem. A beletörődés, belenyugvás valóban az: „ez van, és kész, nem tetszik, de ezt kell szeretni, mert úgysincs más út, más lehetőség.” És akkor jelen esetben, mint mondtam, önmagunkról beszélünk. Az alakunkról, az egészségünkről, vagy akár valamilyen belső tulajdonságunkról. A beletörődés tehát valóban negatív, nemtörődöm hangulatú. Nem tetszik ami van, de lusta vagyok változtatni, vagy nem hiszem el, hogy lehet változtatni, ezért beletörődök a helyzetembe. Ilyen vagyok és kész.

Ezzel ellentétben az önelfogadás az (számomra) egyenlő az önszeretettel. Ha szereted magadat és elfogadod magad úgy, ahogy vagy, az olyasmit jelent, hogy „Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok. És mivel szeretem magam, ezért teszek azért, hogy a lelkem még inkább szeressen a testemben lakni.” Vagyis igenis teszel magadért nap mint nap, de nem a mások iránti megfelelési kényszerből, nem bűntudatból, hanem szeretetből. Én ezt a saját bőrömön tapasztaltam. Régóta úgy voltam vele, hogy „elfogadom magam olyannak, amilyen” és mivel az önbizalmam a béka feneke alatt volt, ezen is rengeteget dolgoztam és dolgozom is, mert ez egy állandó folyamat. Mindig voltak pontok, amikor úgy éreztem, hogy „na, most már szeretem magam”, aztán mindig jött valami „bóna”, rossz  hangulat, akármi, ami rádöbbentett, hogy hát marhára nem. És az elmúlt néhány évben ezért nem is működött volna nálam semmi. Aztán valamikor a nyáron tusolás után álltam a fürdőszobában a tükör előtt és belém hasított: „Azta, de szép vagy!” És nem azt láttam, hogy mivel nem vagyok megelégedve, hanem azt, hogy mivel igen! És azokról is tudom, hogy lehetne még szebb, de már nem hasonlítom magam másokhoz, csakis önmagamhoz! Megértettem azt is akkor, hogy oké, szeretem magam, és ezért PONT ezért fogok tenni magamért. Hogy egészségesebb és fittebb legyek. És mint mondtam, ebben szerintem az a legfontosabb, hogy soha ne hasonlítsuk és ne mérjük magunkat másokhoz, és ne is hallgassunk másokra, csak saját magunkra! Ha kicsit odafigyelsz, tudni fogod, hogy mi a legjobb neked, ami a testedet és a lelkedet is „helyre teszi”. Ha már a hasonlítgatásról esik szó: szerintem az önelfogadás és a jelenlévő önbizalom egyik mércéje az is, hogy mennyire fogadsz el másokat, és ezt most a külsőségekre szorítkozva: mennyire ismered el, ha valaki jól néz ki. Nem úgy, hogy „hűű, de jól néz ki, én is ilyen akarok lenni”, vagy „b…a meg, hogy nézhet ki ilyen jól”. Hanem úgy, hogy „Azta, de jól néz ki ez a nő! Milyen szép alakja van! Milyen szép arca van!”, stb. de mindezt irigység és rossz érzés és hasonlítgatás nélkül. A legeslegszebb pedig azt, ha mindezt olyan valakivel kapcsolatban is el tudod ismerni, aki egyébként nem a szíved csücske… na ha ilyet tapasztalsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy nagyon jó úton vagy az önelfogadást és önszeretetet illetően! ;)