Miután azzal indítottam a blogot, hogy a saját döntésemről, válásomról mesélek, talán furcsa lehet ez a cím. De ha emlékeztek rá, akkor is mondtam, hogy ha vannak még érzések és a kölcsönös tisztelet sem sérült, van miért dolgozni rajta, akkor igenis kell. Márpedig szerintem minden harmonikus párkapcsolatban kőkemény meló van - csak szerencsés esetben ez nem érződik annak. Akiknél már van gyermek, talán ők tudják leginkább, hogy miről beszélek. Jönnek a szürke hétköznapok, Anya totálkészen van, Apa dolgozik éjt nappallá téve, mert hát "az én családom ne szenvedjen semmiben sem hiányt", csak így éppen őbenne szenvednek hiányt. Anya is és gyermek is. Ja, és itt jegyezném meg, hogy a leginkább érzelem- és szenvedélyromboló dolog, amikor a nő és a férfi, onnantól kezdve, hogy szülők, elkezdik egymást Anyának és Apának szólítani. Ennek mindig is ellene voltam, szóval ez akár lehetne is az első pont, hogy ezt mindenképpen kerüljük. 

Gondoltam, összeszedek néhány ötletet. Amikkel részben én is próbálkoztam, részben tudom, hogy másoknál működik, részben pedig mert azt mondják, ez jó dolog. Lehet, hogy sokaknak ezek tök alapvető dolgok, de szerintem pont attól siklik néha félre, hogy sok mindent alapvetőnek és természetesnek tekintünk, aztán a rohanó hétköznapokban meg kimarad ez is, az is, hol ezért, hol azért... És persze, minden csak akkor működik, ha mindkét fél nyitott... 

• Őszinte beszélgetések. Ne csak felületesen. Mindenről. Bármiről. Nyíltan. Hogy mikor? Mondjuk szerencsés esetben, hétvégén, ha a gyerkőc(ök) időben elalszanak, egy pohár bor mellett..
  
  
• Csináljunk néha "szabad hétvégét". Ovis korú gyerekek nyugodtan aludhatnak a nagyszülőknél. Nem mondom, szervezést igényel. De a szombat reggeltől vasárnap délig vigyáznak rá, az nekünk rengeteg lehetőséget jelent közös, kettesben eltöltött, értékes percekre. 
  
  
• Elevenítsünk fel régi szokásokat - küldjünk napközben egymásnak egy-egy kedves, vicces SMS-t, emailt, vagy csak hagyjunk a konyhában egy pár soros kedves üzenetet párunknak. (Itt fontos a kölcsönösség.. konkrétan itt megkaptam utólag, hogy ez hiányzott neki, tőlem... de mégsem kaptam én sem soha ilyet a vége előtti időszakban... pedig hát elkezdheti bármelyik fél, aztán majd beindul... )
  
  
• Ha gyerekek vannak, mindketten csináljatok vele/velük külön programot! Néhány óra csak Anyával vagy csak Apával. A másik fél addig is tudja intézni a dolgait, nyugodt körülmények közt, vagy még ideálisabb esetben magában lenni kicsit és csak magával foglalkozni :)
  
  
• Külön is mozduljatok ki és adjátok is meg ennek a lehetőségét a másiknak! Nem azt mondom, hogy hetente 2x sörözés vagy minden másnap torna és barátnőzés... De azt gondolom, hogy havi (na jó, kéthavi) egy pasis/csajos este bele kell, hogy férjen, ugyanúgy, ahogy heti egy torna, tánc, jóga, vagy akármi... És menjen el a másik fél is, szakítson magára ő is időt... Mert kell ahhoz, hogy ne golyózzon be. Pont.
  
  
• Csináljunk néha olyan dolgokat, amit még soha (pl. próbáljunk ki együtt egy új sportot, menjünk el együtt valahova - akár a közelünkben, ahol még sosem voltunk, stb.)
• Akár a szabad esténken, akár egy normál hétvégén, miután a gyerekek elaludtak, nézzünk együtt filmet. Ne csak tipikus amerikai filmeket. Hanem például motivációs filmeket. Amik mindegyikünknek sokat adnak és utána lehet is róla beszélgetni. Ehhez néhány tipp, ezek jó része youtube-on is megtalálható teljes egészében:
  - A legszebb ajándék (The ultimate gift)
  - A békés harcos (The peaceful warrior)
  - Az ambíciótól az értelemig - az életcélod megtalálása (The Shift)
  - Végtelen hit
  - Beszélgetések Istennel
  
  
• Könyvajánló:
  - Gary Chapman - Egymásra hangolva - Öt szeretet-nyelv a házasságban
  Mindketten olvassátok (létezik hangoskönyvben is...), ennek is csak úgy van értelme, ha mindketten kipróbáljátok....
  
  
• Ha úgy érzitek, akkor igenis terápia. Együtt és / vagy külön is.

Sok mindent lehetne még írni, nekem most egyelőre ennyi. Remélem hasznosnak találjátok, de ha nem, akkor is várom a véleményeket.