Múltkor olvastam egy eléggé vehemens hangvételű cikket arról, hogy márpedig a cikkírónak ne akarják megmagyarázni, hogy jó dolog kilépni a komfortzónából, és ez igazából csak egy túltolt, sznob valami.
Igen, azzal a részével egyetértek, hogy az önjelölt guruk meg a túltolás a két kulcsszó abban a cikkben, mert túltolnak valamit de nem néznek mögé és nem hitelesek számomra. Csak lökik ezeket a mondatokat, hogy lépj ki a komfortzónádból, de azt nem magyarázzák el, hogy mire gondolnak (illetve, persze, sokszor ők valami MLM-es, bizniszépítős szöveget nyomnak hozzá, hogy Te is velük együtt építsd a bizniszt a naaaagy, összefogó családjukban - szektájukban - bocs... ).

A fent említett cikk számomra mégis hasonlít picit ahhoz, amikor "pozitív gondolkodás negatív hatásai"-ról cikkeztek. Hiszen az a cikk is miért született? Mert félreértelmezik a pozitív gondolkodást. A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémákat, rossz érzéseket, és elhitetjük magunkkal is, hogy "minden fasza" - ilyen értelemben persze, hogy vannak negatív hatások, mert EZ NEM a pozitivitás. Az az, amikor tisztában vagy a negatív dolgokkal is, és helyzettől függően elengeded vagy elfogadod a helyzetet és megpróbálod a jó oldalát nézni, illetve, hogy te abból mit tanulhatsz. Nagyon dióhéjban ennyi. 
Ugyanez igaz a komfortzónából való kilépésre, vagy ahogy mi hívjuk sokszor, a korlátfeszegetésre. Nem arról szól, hogy "megerőszakold" magad és folyton pörögve túltolj dolgokat, hanem, egy jó kis korlátfeszegetős játék segíthet leküzdeni bizonyos szorongásokat, félelmeket, amik lássuk be, az emberek zömének életében jelen vannak és már észre sem vesszük, hogy ezzel mennyire bekorlátozzuk magunkat. Néhány hétköznapi példa: nem mersz kimenni a strandra fürdőruhában, nem szeretsz tankolni, mert "bénának" tartod magad és azt képzeled, kiröhög a kutas, nem mersz egyedül beülni egy kávézóba mert az "ciki", nem eszel bizonyos dolgokat, mert bár kíváncsi vagy, nem "mered" megkóstolni, és még sorolhatnám. Ezek apró dolgok, amiknek a meglétével sokszor tisztában sem vagyunk addig, amíg el nem kezdünk foglalkozni magunkkal, és azt gondolom, ezek tipikusan olyan félelmek, amiket ha leküzdünk, utána sokkal szabadabbnak és vidámabbnak érezhetjük magunkat, magyarul abszolút pozitív a kilépés a komfortzónából. Arról nem is beszélve, hogy gyakran önszántunkon kívül löknek ki minket ebből a biztonsági körből, legyen az akár egy munkahely elvesztése, vagy bármilyen kisebb-nagyobb váratlan esemény. Ha piciben, játékosan feszegetjük a saját határainkat (ami teljesen egyéni, ahogy a fenti példák is mutatják), akkor a hirtelen jött dolgokat is könnyebben tudjuk kezelni. 
Mindent egybevetve a korlátfeszegetés - az én fenti értelmezésem alapján - igenis jó móka és roppant hasznos dolog - próbáljátok ki, ha még nem tettétek :)