A tavirózsát, tündérrózsát mindig is kedveltem és csodáltam. A rokona, a lótuszvirág pedig akkor lett nagy szerelem, amikor úgy kb. 3,5 évvel ezelőtt, amikor már volt valami a levegőben, csak még nem tudtam magam sem, hogy mekkora változásokat fogok véghez vinni az életemben, szóval amikor szembejött az alábbi idézet. 

Azonnal megértettem és magaménak éreztem a jelentését. Igazából akkor jöttem rá, hogy mekkora iszapban is vagyok még... és ha megpróbálok kitörni, egy darabig még biztosan benne leszek, de abban is biztos voltam, hogy kijutok belőle... láttam az alagút végét - vagy inkább hasonlatnál maradva - a víz felszínét. Azóta szívem csücske ez az idézet. Hiszen a lótusz a nőiesség, a megvilágosodás, az újjászületés jelképe. Ez a csodás növény az iszapból nő ki, magasra tör és csodásan virágzik, és ahogy a képen is olvasható, minél mélyebb és sűrűbb az iszap, annál szebben virágzik a lótusz. Értitek, ugye? Ehhez jön még a lótusz effektus: bármilyen koszos, iszapos helyről is jön a növény, a levelei a víz felszíne felett patyolattiszták, hiszen a lótuszhatásnak köszönhetően minden lepereg róla. És hát iszap nélkül nem lenne lótuszvirág sem - magyarul az élet nehézségeit - még ha nehéz is - igyekezzünk megoldandó feladatként megélni, amiből tanulhatunk, hogy a végén bölcsebbek legyünk és még szebben ragyoghassunk. :)