Amikor az ember lánya elszánja magát a válásra, akkor egy jó darabig a háta közepére sem kíván egy kapcsolatot. Legalábbis én így voltam vele. Eszembe nem jutott volna, hogy azonnal társkereső oldalakra regisztráljak, vagy ilyesmi. Tudtam, éreztem, hogy nekem most elsősorban önmagamra van szükségem. Mindemellett persze kerestem a nyüzsgést, örültem, ha kimozdulhatok, de kapcsolatot nem akartam. Ráadásul nem is hittem az internetes ismerkedésben. Olyannyira nem, hogy legjobb (szingli) barátnőmet kimondottan féltettem attól, hogy "már megint badoo-zik"...
Aztán kábé két nappal azután, hogy ezt elmondtam neki, gondoltam egyet és felmentem egy chatelős oldalra. Azt gondoltam ugyanis, hogy oké, hogy ismerkedni nem akarok, de beszélgetni attól még, főleg inkognitóban, miért ne? Aki akar, adhat meg magáról adatokat, képet, vagy rövid leírást, de gyakorlatilag elég egy nicknév is a regisztrációhoz. Emlékszem, úgy 15 évvel ezelőtt is csináltam ilyesmit, igaz, akkor még másik oldalon, és meg is ismertem pár érdekes arcot, jókat beszélgettem velük néha-néha. Hamar rákellett jönnöm, hogy 1) azóta eleve nagyot változott a világ, 2) már egy egészen más korosztály vagyok, ami szintén sok mindent von maga után, 3) az este 10 utáni chatelésnél ne csodálkozzon az ember lánya, ha érdekesebbnél érdekesebb emberekbe botlik. És akkor nagyon finoman fogalmaztam. Én soha nem írtam rá senkire (na jó, de mégis, de az csak később volt és az valami hülye megérzés volt.. de erről majd egy másik bejegyzésben). Szóval nem kellett ráírnom senkire, ahogy beléptem, és látták, hogy friss hús van a láthatáron, bombáztak is az üzenetekkel. Az első sokk után ("Szia, leszopsz?", "Szia, van kedved webkamerázni?" "Küldök képet a farkamról", szexchat ismeretlenül, és még sorolhatnám) az ember lánya hamar megtanul szűrni, kiszórni, letiltani az ilyeneket, "ne zavarj" üzemmódba állítani magát és csak a normálisabbjával szóba állni. Ha már megy a szűrés, kiderül azért, hogy igenis lehet itt is értelmes, intelligens, kedves, jófej emberekbe botlani. Azt továbbra is fenntartom, hogy az ilyen chat (pl. www.chat.hu) nem társkeresésre, hanem jó beszélgetésekre, szórakozásra való, viszont erre a célra megfelel, ha ügyesen használjuk.
A chatelést egyszer csak visszaszorítottam a nullára, viszont pár hét után jött a szikra, hogy akkor most miért ne próbálnám ki a badoo-t? Hamar kiderült, hogy bár itt képpel felvállalják magukat az emberek, nagyon sokan mégis (tisztelet a kivételnek) csak alkalmi szexpartnert keresnek. Ezzel kapcsolatban is volt pár érdekes tapasztalatom, és egy olyan eset, aminek kapcsán azt mondtam, hogy na akkor ebből most volt elég, és azonnal töröltem is magam az oldalról. Mégis, azért itt is és chat-en is szereztem olyan ismeretségeket, amiből barátság lett, és olyat is, ami..... ki tudja... ;-)
Írás közben arra jutottam, hogy ebből megéri egy sorozatot csinálni. Egyrészt vannak vicces és kevésbé vicces sztoriim, amiket megosztanék Veletek, másrészt az ilyen "találkozások" azért el is gondolkodtatnak és talán furcsán hangzik, de néhány spirituális vonatkozású dolgot is lehetne írni ezek kapcsán.. Szóval, folytatjuk még ;-)
