Manapság az emberek többsége még mindig álarcot visel, sőt mi több, váltogatja azokat...

Sokszor talán saját maguk sem tudják már, hogy melyik az igazi énjük. Könnyen belecsúsznak a hazugság csapdájába és még önmaguk előtt sem vállalják, letagadják valódi érzéseiket. Miért van ez így? Nyilván félelem... azt gondolják, ez a páncél majd megvédi őket, hisz így senki nem ismeri őket igazán. Nyilván, fel lehet venni ezt a burkot, de ha megteszed, ne felejtsd: ez nem csak a rossz, hanem a jó dolgoktól is megvéd Téged. Lehet hárítani és másokat gúnyolni, támadni, naívnak titulálni, ám a valóság az, hogy ezzel csak magunkat barikádozzuk el. A nyitottság, az érzelmi intelligencia, a megbocsátás, elengedés, pozitivitás és feltétel nélküli szeretet nem egyenlő a naivitással. Sőt, ezek éppen mind egy erős ember ismérvei. Olyan emberé, aki felismerte, hogy mindannyian áldozatok áldozatai vagyunk, hogy mindennek megvan az oka és ezért képes a megbocsátásra és az elengedésre. Belefáradt a játszadozásba, az álcákba és inkább a szabadságot és a boldogságot választja. Szabadság, mert már nem vesz részt mások játszmáiban, harcaiban, és boldogság, mert a próbál a jelenben élni, hisz ez számít igazán.